Intézménytörténet

1896-tól napjainkig

1867 januárjában Vermes György, Hölbling Ignácz, Salamon Gyula és Koharits Ferenc szigetvári lakosok elhatározták, hogy gyujtést indítanak abból a célból, hogy Szigetváron kórház épülhessen.

Jó példával elől járva rögtön több száz forintot ajánlottak fel és az évek során a község, a környékbeli falvak lakosságának adakozása eredményeként, 1894-re összegyult csaknem 8000 korona. A befolyt összeget 1894 szeptemberében felajánlották Somogy vármegyének (akkor még odatartozott Szigetvár) a szigetvári kórház építésére, a község pedig ingyenes telket biztosított az építkezéshez.

A Vármegye és a Belügyminisztérium engedélyével az építkezés – melynek vezetője Vermes György turbéki földbirtokos volt – megkezdődött és 1895 őszére be is fejeződött.

1896-ban a Belügyminiszter közkórházi jelleget adományozott a kórháznak és még ez év április 8-án – száz évvel ezelőtt – dr. Raksányi Árpád igazgató főorvos vezetésével a Szigetvári Kórház 42 felszerelt ággyal megkezdte muködését. Munkáját segítette egy alorvos: dr. Vajda Ignácz, Verbőczy János gondnok, továbbá három apáca, két szolga és egy nőcseléd. A szüléseket a községi szülésznő vezette.

A kórház, ekkor saját konyhája nem lévén még, az élelmezést Beck Dániel szigetvári vendéglős ilyen irányú megbízásával oldotta meg.

Salamon Gyula gyógyszerész az első évben 30% árkedvezménnyel vállalta a kórház gyógyszerrel való ellátását.

A kórház épülete az akkori követelményeknek megfelelt, azonban a vízvezeték és a szennyvízcsatorna hiánya a későbbi muködésben sok nehézséget okozott.

A kis kórház épület igen hamar szuknek bizonyult az emelkedő betegszámhoz, így 1897 novemberére, az irodákat is kórteremmé alakítva, 52 ágyas intézmény lett. Ám az évek múlásával ez az ágyszám is kevésnek bizonyult: 1903 márciusában már 80 ágyon, 17 kisebb-nagyobb kórtermekben, férfi és női osztályon 40-40 ágyon folyt a gyógyítás. Ekkorra elkészült a konyha és a gazdasági iroda épületei is.

A folytonos bővítés ellenére a zsúfoltság tovább nőtt, elkerülhetetlenné vált a fejlesztés, melynek eredményeként 1904 márciusára átadták a kórház új szárnyát. Ettől kezdve csaknem nyolc évtizeden át, 100 ágyon folyt a betegek ellátása.

Bár sok-sok évig az ágyak száma nem változott, a betegellátás körülményei minőségileg folyamatosan javultak:

1904-ben új hőégetőt vásároltak a sterilizálás biztonságossága érdekében, az olvasni tudó betegek számára könyveket rendeltek és napilapot járattak, 1909-re vezetékes víz és telefon volt az építményben.

Az első világháború a kórház életét is megnehezítette, az ágyak jelentős részét háborús sebesültek foglalták el, 1918-ban Szigetvár – és vele a kórház is – szerb megszállás alá került. A nehéz gazdasági helyzetben az akkori igazgató: dr. Rosenberg Alajos sebész, mindent megtett a megfelelő betegellátás érdekében. Saját pénzen vásárolt muszereket, hogy a kezdetleges mutőben operálni tudjon.

A harmincas években ismét lendületesen fejlődött a kórház: 1931-re sikerült beszerezni az akkori legmodernebb Siemens röntgen készüléket.

1935-1938 között kialakították a központi futést és a hideg-meleg vizes fürdőszobákat, elkészült végre a szennyvízcsatornázás is. Átalakították, korszerusítették a mutőt, olyan muszersterilizálót vásároltak, melyből még kevés akadt az országban. A konyha és a tálaló elektromos tuzhelyet kapott.

1941-re elkészült az új szülészeti szárny, az ágyszám változatlan volt, de tágasabb, modernebb lett a környezet.

1942-ben a mosoda és a muhely épületét is használatba vehették. A második világháború végén a kórház dolgozói sokat küzdöttek azért, hogy a kórház vagyonát megmentsék a német megszállóktól. Küzdelmük sikeres volt, a kórház teljes felszerelése megmenekült.

Az erőteljes fejlődés újabb üteme 1948-ban kezdődött, akkor az addig osztatlan közkórházban 30 ágyon belgyógyászati, majd 1950-ben 40 ágyon sebészeti, 30 ágyon szülészeti-nőgyógyászati osztályt létesítettek.

Az ötvenes években a megnövekedett járóbeteg forgalom miatt rendelőintézet építése vált szükségessé, ennek első – 6 munkahelyes – részlege 1962-re készült el, második szárnya – mellyel 15 munkahelyessé bővült – 1972-ben került átadásra.

Az új kórház építésének időről-időre felmerülő gondolata a hetvenes évek elejére vált realitássá: addigra a csaknem 80 éves épület a megnövekedett szakmai igényeket, a diagnosztika fejlődését már nem tudta követni építészeti elavultsága, illetve a hely szukös volta miatt.

Az utóbbi évtizedek legnagyobb beruházása 1973 őszén megkezdődött és első ütemként 1980 augusztus 20-án átadták a 310 ágyas ideg-elme részleget a gazdasági – muszaki létesítményekkel együtt. (muhelyek, konyha, étterem, mosoda)

A második ütem 1988-ban, 229 ágyas általános kórházi szárnyként került használatba, az új rendelőintézettel együtt. Ettől kezdve, 92 évvel megnyitása után, a város egyik végén lévő kórház megszunt eredeti funkciójában muködni és helyette a város másik szélén a kisváros 539 ágyas modern, új létesítményt mondhatott magáénak, ahol 15 osztályon történt a gyógyítás.

2007-ben címzett támogatásból felújításra került az épült jelentős része. Komfortos kórtermek kerültek kialakításra, digitális röntgendiagnosztikai rendszer került bevezetésre.

Az évek folyamán az osztályok ágyszáma változott, új profilok kerültek kialakításra.

 

A kórház igazgatói 1896-tól napjainkig

 

Dr. Raksányi Árpád	1896. április 8.	–	1909. december 23.
Dr. Rosenberg Alajos	1909. március 10.	–	1929. december 23.
Dr. Szoó Károly	1929. december 24.	–	1930. július 15.
Dr. Zalay József	1930. július 16	–	1962. április 30.
Dr. Mécs László	1962. május 1.	–	1967. október 31.
Dr. Virág Sándor	1968. április 1.	–	1988. június 30.
Dr. Bacsa Barnabás	1988. július 1.	–	1995. április 30.
Dr. Verasztó Hermin	1995. május 1.	–	1999. március 9.
Dr. Gőbel Gyula	1999. március 12.	–	2002. november 14.
Dr. Fehér Miklós	2003. február 1.	–	2004. október 15.
Göbölyös Ivett	2004. október 16.	–	2009. április 30.
Németh András	2008. november 18.	–	2009. augusztus 31.
Dr. Baksai István	2009. szeptember 1.	–	2009. november 22.
Németh András	2009. október 20.	–	2010. január 15.
Kovács Róbert	2009. december 11.	–	2011. április 26.
Dr. Berecz János	2011. április 27.